Bocsánatot szeretnék kérni, mert mindig ilyen későn hozom az új részt! :/ Csak nincs nagyon időm rá!
Tudjátok, hogy szeretlek titeket! d:'3 ♥
Szóval, mert későn hoztam...MEGINT...ezért most ezt hosszabbra terveztem, mint az előzőt! :)
Good reading! :D ♥♥
♥♥
~ Lily Smith szemszöge ~
-Biztos vagy benne?-kérdezte tőlem Demi.
-Igen!-sóhajtottam-megyek és lassan elbúcsúzok a többiektől.
-És Harry?-nézett nagy szemekkel testvérem.
-Ez van!-húztam félre a számat.
-Oké...-mondta kicsit halkabban.
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Holnap már reggel el kell indulnunk..-mondta Demi.
Nehéz volt mindent elhinnem...nem gondoltam, hogy ezt is megteszem, hogy itt hagyjam Harry-t, Lola-t a fiúkat...tényleg nem gondoltam! Na meg a suli...Oké, nyár van, de mégis...
Kis gondolkodás után átmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Elővettem a laptopom és felmentem Facebook-ra. A füllhallgatót a fülembe dugtam és beindítottam a kedvenc zeném : 5 Seconds of Summer-Beside You!
Csetteltem egy pár ismerősömmel. Lola és a fiúk nem voltak fent. Csak Erik. Vele már nagyon rég beszéltem, ezért ráírtam.
"Szia, Erik...micsi? hogy vagyool? mi újság? :) "
"Sziaaa :* hát hol vagy te? Miért nem írtál?? :O És zene, jól, semmi különös..na és te? :)) "
"Hát mivel nem is voltam fent valami sokat, a többiekkel sem beszéltem...amm..zene, rosszul...és holnap...költözünk :'( "
" Tessék??! De mégis , miért nem szóltál?? :''( "
"Sajnálom :( "
"Hé, találkozzunk a házam előtt 5 perc múlva, okee?? :') "
"Okés :) "
Kikapcsoltam a laptopom, felvettem a cipőm és kirohantam az ajtón. Demi-nek nem is szóltam, de nem is volt kedvem. Mikor Erik háza elé értem, becsöngettem. Az anyukája nyitotta ki.
-Szervusz, kislányom! Erik-hez jöttél?-szólt hozzám kedvesen az anyukája.
-Jó napot! Ömm...igen!-mondtam.
-Gyere be!-mosolygott, majd félre állt én pedig bementem.
-Fent van a szobájában.
-Rendben! Köszönöm.-mondtam, majd felmentem Erik-hez.
3 kopogás után kinyitotta az ajtót és szorosan magához ölelt.
-Lily!-hallottam hangján, hogy nagyon szomorú, ezért visszaöleltem.
-Hmm?-nevettem kicsit fel. Ez kiskoromban volt a szokásom, ha valaki szomorú volt és megszólított én csak annyit mondtam, hogy : Hmm? Hátha felvidítom...
Ekkor ő is felnevetett, majd lassan eltolt magától.
-Amúgy, gyere be!-nevetett tovább.
Mikor bementünk, leültünk az ágyra.
-Miért mész el?
-Hát...az van, hogy ...hogyha nem megyek vissza a testvéremmel Barceloná-ba, akkor meglehet soha többé sem fogom látni őt, sem anyukámat. Szóval döntenem kellett.
-De ez örökre, vagy?
-Igen!-gyűltek a könnyek a szememben. Mielőtt rámtört volna a sírás, szorosan megöleltem Erik-et.
-Nyugi, nyugi!-simogatta a hátam, majd lassan eltolt magától.
-Mi lesz Harry-vel? Lola-val? Na meg a többiekkel?
-Szeretem Harry-t, de ez van!-mondtam ki nehezen.
-És engem szeretsz?-nézett mélyen a szemembe. Utálom mikor ezt csinálja, mindig elveszek tekintetében. Régen is ezt csinálta és totál elvesztem.
-Téged is, Erik...téged is!-mosolyogtam. De persze barátilag gondoltam.
-Én sem téged, Lily!-nevetett.
-Heeejj!-nevettem fel, és a karjára csaptam.
-Óvatosan, tudod, hogy gyenge vagyok-tetette magát.
-Ahha!-mosolyogtam-eljönnél most velem a srácokhoz?
-Most akarsz velük elbúcsúzni?-emelte fel a szemöldökét.
-Hidd el! Az nem lesz búcsú.
-Oooké..-nevetett fel-Menjünk!
Egész úton hülyéskedtünk. Erik mindig visszatudja hozni a kedvemet. Amikor kicsik voltunk, vagyis most is legjobb barátok vagyunk. Senki sem tud szétválasztani minket, csak ez a pár nap...
Nem baj, habár ha már holnap megyek...nehéz ez az egész!!
Mikor a fiúk háza elé értünk, bekopogtam. Pont Harry nyitotta ki.
-Ohh...Lily, drágám!-lepődött meg-Szia, Erik.
-Hali!-köszönt neki Erik mosolyogva.
-Harry-m!-csókoltam meg.
-Gyertek be!
Félreállt mi pedig bementünk. Leültünk a kanapéra, még Harry szólt a többieknek. Mindenki lejött, kivéve Louis.
-Hello, fiúk...Louis?-kérdeztem.
-Fent van!-mondta Niall.
Ekkor nevetve jött le a lépcsőn Louis és Lola.
-Lily?-nézett rám Lolita mosolyogva.
-Lolaa!-mosolyogtam, majd megöleltem.
Beszélgettünk egy jó ideig, majd mikor későre járt, felkeltem.
-Skacok, elszeretnék nektek valamit mondani-néztem Erik-re , majd a többiekre.
-Igen?!
-Csak azt szeretném mondani, hogy....Szeretlek Titeket!-nem tudtam elmondani nekik az igazságot.
-Jajj, édesem! Mi is téged-jött oda Harry és átölelt. Majd a többiek is utána.
A többiek után Harry-t még egyszer szorosan és elég hosszasan öleltem. Nem tudtam elengedni.
-Megyünk?-kérdezte Erik.
-Menjünk!-megcsókoltam Harry-t utoljára és elindultunk. Lola is velünk jött.
Mikor Lola háza elé értünk, őt is jó párszor megöleltem, és mikor bement Erik megszólalt.
-Engem meg sem ölelsz?
-Gyere ide!-mondtam már könnyes szemmel.Miután megöleltem, elöktem magamtól, hogy szébe tudjak nézni.
-Vigyázz magadra, oke?
-Oke, de te is! Lily, el kell mondanom valamit...
-Igen?!
-É-én szeretlek!
-Hát a legjobb barátom vagy, Erik!-mosolyogtam.
-De nem barátilag!
-Jaa..ömm...hát most mit mondjak?
-Semmit!-mosolygott, majd megölelt.
-Oooké-nevettem.
-Hiányozni fogsz...
-Te is nekem!!-mondtam könnyes szemekkel.
Ekkor megint megöleltem és elbúcsúztunk.
~ Erik Jackson szemszöge ~
Nem bírtam ki, hogy ne mondjam el Lola-nak, ezért tárcsáztam a számát és 3 csörgés után felvette.
-Hallo?!-szólt bele a mobilba.
-Lily, holnap költözik!-mondtam ki.
-Tessék??-kezdett kiáltozni a mobilba-mi az, hogy költözik? Mégis hova? Miért nem mondta?
-Holnap reggel legyél a repülőtéren, oke? 10 órákkor.
-Oke!-mondta erre lecsapta a telefont.
~ Lola Steward szemszöge ~
Mikor ezt megtudtam, átrohantam Lily-hez. Mikor csöngettem, Demi nyitotta ki.
-Szia, Lily?
-A szobájában van...már azt hiszem alszik, de megnézheted!
Lassan kinyitottam Lily ajtóját és bementem. Nem vett észre, mivel az ágyban feküdt egy képet szorongatott a kezében. Egyszer csak azt láttam, hogy ledobja. Még mindig nem vett észre ezért felvettem és visszaadtam neki.
-Harry-t csak igy földhöz vágod?-mosolyogtam.
-Lola, te mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hogy bírsz csak így elmenni? Miért nem mondtad?
-Figyelj, nem akartam...
-De elmondhattad volna.
-Sajnálom, oke?
-Oke, semmi baj-odamentem hozzá és átöleltem.
Mivel hülye fejemmel pizsamában szaladtam át, befeküdtem mellé...bár most vele lehessek mikor szüksége van egy legjobb barátnőre. Kicsit még beszélgettünk és egy-kettő elaludtunk.
***
Reggel Demi keltegetett minket, hogy menjünk reggelizni. Lily nekem adott valami ruhát, amiben lehetek, mert gáz lenne most pizsamában végigszaladni az utcán. Gyors reggeliztünk, Lily és én elmosogattunk. Én kimentem a fürdőbe és tárcsáztam Harry számát.
3 csörgés után felvette.
-Hallo, Harry?! Gyere a reptérre 10 órára, oke?-suttogtam nehogy valaki meghallja.
-Öömm...oke!-mondta majd letette.
* Reptéren *
Kedves utasok, aki a Barcelonai gépet várja, az készüljön el a felszállásra...a gép 30 perc után indul-szólalt meg egy női hang a mikrofonban.
-Úgy látni itt kezdődik!-kezdtek könnyezni Lily szemei.
-Nyugi ez nem a vége! Még találkozunk-öleltem meg.
-Remélem!-mondta.
-Lily, várj!-szaladt felénk Erik.
-Erik!-ölelték meg egymást.
-Mikor indulsz?-kérdezte tőle.
-Nem sokára.
~ Lily Smith szemszöge ~
Még 10 percünk volt és indult a gép. Könnyeim már folytak, mint egy patak. Nem tudtam visszatartani. Mikor már könnyes búcsút vetettem két legjobb barátomtól, szemem megakadt egy személyen. Kitől még jobban sirni kezdtem. Közelebb volt és csak megállt, mint egy szobor. Könnyei összegyűltek szeme sarkában, amit próbált visszatartani.
-Ilyen egyszerű lenne az egész? Csak így elmész? Itt hagysz?
-Harry, sajnálom!-öleltem meg, mire ő is szorosan megölelt.
-Akik a Barcelonai gépre várnak 5 percük van a felszállásig! Ismétlem 5 perc van a felszállásig-szólalt meg ismét a hang.
-Lily, kérlek ne...
-Sajnálom, Harry!
-Lily, gyere-szólt Demi.
-Jövök, 1 perc-szóltam oda.
Még 2-3-szor megöleltem Lola-t és Erik-et. Majd Harry felé fordultam.
-Még hogyha köztünk vége is van, tudd, hogy mindég szeretni foglak!
-Most még szakítasz is velem?-pördült le arcán egy könny.
-Sajnálom!-megöleltem és adtam neki a most már tényleg utolsó csókot és elfordultam és lassan a testvérem felé kezdtem menni.
-Ne hagyj itt!-hallottam, ahogy Harry ordított utánam, tisztára más volt a hangja, csak a szomorúságot hallottam hangjában, de továbbmentem...
-Biztos vagy benne?-kérdezte tőlem Demi.
-Igen!-sóhajtottam-megyek és lassan elbúcsúzok a többiektől.
-És Harry?-nézett nagy szemekkel testvérem.
-Ez van!-húztam félre a számat.
-Oké...-mondta kicsit halkabban.
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Holnap már reggel el kell indulnunk..-mondta Demi.
Nehéz volt mindent elhinnem...nem gondoltam, hogy ezt is megteszem, hogy itt hagyjam Harry-t, Lola-t a fiúkat...tényleg nem gondoltam! Na meg a suli...Oké, nyár van, de mégis...
Kis gondolkodás után átmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Elővettem a laptopom és felmentem Facebook-ra. A füllhallgatót a fülembe dugtam és beindítottam a kedvenc zeném : 5 Seconds of Summer-Beside You!
Csetteltem egy pár ismerősömmel. Lola és a fiúk nem voltak fent. Csak Erik. Vele már nagyon rég beszéltem, ezért ráírtam.
"Szia, Erik...micsi? hogy vagyool? mi újság? :) "
"Sziaaa :* hát hol vagy te? Miért nem írtál?? :O És zene, jól, semmi különös..na és te? :)) "
"Hát mivel nem is voltam fent valami sokat, a többiekkel sem beszéltem...amm..zene, rosszul...és holnap...költözünk :'( "
" Tessék??! De mégis , miért nem szóltál?? :''( "
"Sajnálom :( "
"Hé, találkozzunk a házam előtt 5 perc múlva, okee?? :') "
"Okés :) "
Kikapcsoltam a laptopom, felvettem a cipőm és kirohantam az ajtón. Demi-nek nem is szóltam, de nem is volt kedvem. Mikor Erik háza elé értem, becsöngettem. Az anyukája nyitotta ki.
-Szervusz, kislányom! Erik-hez jöttél?-szólt hozzám kedvesen az anyukája.
-Jó napot! Ömm...igen!-mondtam.
-Gyere be!-mosolygott, majd félre állt én pedig bementem.
-Fent van a szobájában.
-Rendben! Köszönöm.-mondtam, majd felmentem Erik-hez.
3 kopogás után kinyitotta az ajtót és szorosan magához ölelt.
-Lily!-hallottam hangján, hogy nagyon szomorú, ezért visszaöleltem.
-Hmm?-nevettem kicsit fel. Ez kiskoromban volt a szokásom, ha valaki szomorú volt és megszólított én csak annyit mondtam, hogy : Hmm? Hátha felvidítom...
Ekkor ő is felnevetett, majd lassan eltolt magától.
-Amúgy, gyere be!-nevetett tovább.
Mikor bementünk, leültünk az ágyra.
-Miért mész el?
-Hát...az van, hogy ...hogyha nem megyek vissza a testvéremmel Barceloná-ba, akkor meglehet soha többé sem fogom látni őt, sem anyukámat. Szóval döntenem kellett.
-De ez örökre, vagy?
-Igen!-gyűltek a könnyek a szememben. Mielőtt rámtört volna a sírás, szorosan megöleltem Erik-et.
-Nyugi, nyugi!-simogatta a hátam, majd lassan eltolt magától.
-Mi lesz Harry-vel? Lola-val? Na meg a többiekkel?
-Szeretem Harry-t, de ez van!-mondtam ki nehezen.
-És engem szeretsz?-nézett mélyen a szemembe. Utálom mikor ezt csinálja, mindig elveszek tekintetében. Régen is ezt csinálta és totál elvesztem.
-Téged is, Erik...téged is!-mosolyogtam. De persze barátilag gondoltam.
-Én sem téged, Lily!-nevetett.
-Heeejj!-nevettem fel, és a karjára csaptam.
-Óvatosan, tudod, hogy gyenge vagyok-tetette magát.
-Ahha!-mosolyogtam-eljönnél most velem a srácokhoz?
-Most akarsz velük elbúcsúzni?-emelte fel a szemöldökét.
-Hidd el! Az nem lesz búcsú.
-Oooké..-nevetett fel-Menjünk!
Egész úton hülyéskedtünk. Erik mindig visszatudja hozni a kedvemet. Amikor kicsik voltunk, vagyis most is legjobb barátok vagyunk. Senki sem tud szétválasztani minket, csak ez a pár nap...
Nem baj, habár ha már holnap megyek...nehéz ez az egész!!
Mikor a fiúk háza elé értünk, bekopogtam. Pont Harry nyitotta ki.
-Ohh...Lily, drágám!-lepődött meg-Szia, Erik.
-Hali!-köszönt neki Erik mosolyogva.
-Harry-m!-csókoltam meg.
-Gyertek be!
Félreállt mi pedig bementünk. Leültünk a kanapéra, még Harry szólt a többieknek. Mindenki lejött, kivéve Louis.
-Hello, fiúk...Louis?-kérdeztem.
-Fent van!-mondta Niall.
Ekkor nevetve jött le a lépcsőn Louis és Lola.
-Lily?-nézett rám Lolita mosolyogva.
-Lolaa!-mosolyogtam, majd megöleltem.
Beszélgettünk egy jó ideig, majd mikor későre járt, felkeltem.
-Skacok, elszeretnék nektek valamit mondani-néztem Erik-re , majd a többiekre.
-Igen?!
-Csak azt szeretném mondani, hogy....Szeretlek Titeket!-nem tudtam elmondani nekik az igazságot.
-Jajj, édesem! Mi is téged-jött oda Harry és átölelt. Majd a többiek is utána.
A többiek után Harry-t még egyszer szorosan és elég hosszasan öleltem. Nem tudtam elengedni.
-Megyünk?-kérdezte Erik.
-Menjünk!-megcsókoltam Harry-t utoljára és elindultunk. Lola is velünk jött.
Mikor Lola háza elé értünk, őt is jó párszor megöleltem, és mikor bement Erik megszólalt.
-Engem meg sem ölelsz?
-Gyere ide!-mondtam már könnyes szemmel.Miután megöleltem, elöktem magamtól, hogy szébe tudjak nézni.
-Vigyázz magadra, oke?
-Oke, de te is! Lily, el kell mondanom valamit...
-Igen?!
-É-én szeretlek!
-Hát a legjobb barátom vagy, Erik!-mosolyogtam.
-De nem barátilag!
-Jaa..ömm...hát most mit mondjak?
-Semmit!-mosolygott, majd megölelt.
-Oooké-nevettem.
-Hiányozni fogsz...
-Te is nekem!!-mondtam könnyes szemekkel.
Ekkor megint megöleltem és elbúcsúztunk.
~ Erik Jackson szemszöge ~
Nem bírtam ki, hogy ne mondjam el Lola-nak, ezért tárcsáztam a számát és 3 csörgés után felvette.
-Hallo?!-szólt bele a mobilba.
-Lily, holnap költözik!-mondtam ki.
-Tessék??-kezdett kiáltozni a mobilba-mi az, hogy költözik? Mégis hova? Miért nem mondta?
-Holnap reggel legyél a repülőtéren, oke? 10 órákkor.
-Oke!-mondta erre lecsapta a telefont.
~ Lola Steward szemszöge ~
Mikor ezt megtudtam, átrohantam Lily-hez. Mikor csöngettem, Demi nyitotta ki.
-Szia, Lily?
-A szobájában van...már azt hiszem alszik, de megnézheted!
Lassan kinyitottam Lily ajtóját és bementem. Nem vett észre, mivel az ágyban feküdt egy képet szorongatott a kezében. Egyszer csak azt láttam, hogy ledobja. Még mindig nem vett észre ezért felvettem és visszaadtam neki.
-Harry-t csak igy földhöz vágod?-mosolyogtam.
-Lola, te mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hogy bírsz csak így elmenni? Miért nem mondtad?
-Figyelj, nem akartam...
-De elmondhattad volna.
-Sajnálom, oke?
-Oke, semmi baj-odamentem hozzá és átöleltem.
Mivel hülye fejemmel pizsamában szaladtam át, befeküdtem mellé...bár most vele lehessek mikor szüksége van egy legjobb barátnőre. Kicsit még beszélgettünk és egy-kettő elaludtunk.
***
Reggel Demi keltegetett minket, hogy menjünk reggelizni. Lily nekem adott valami ruhát, amiben lehetek, mert gáz lenne most pizsamában végigszaladni az utcán. Gyors reggeliztünk, Lily és én elmosogattunk. Én kimentem a fürdőbe és tárcsáztam Harry számát.
3 csörgés után felvette.
-Hallo, Harry?! Gyere a reptérre 10 órára, oke?-suttogtam nehogy valaki meghallja.
-Öömm...oke!-mondta majd letette.
* Reptéren *
Kedves utasok, aki a Barcelonai gépet várja, az készüljön el a felszállásra...a gép 30 perc után indul-szólalt meg egy női hang a mikrofonban.
-Úgy látni itt kezdődik!-kezdtek könnyezni Lily szemei.
-Nyugi ez nem a vége! Még találkozunk-öleltem meg.
-Remélem!-mondta.
-Lily, várj!-szaladt felénk Erik.
-Erik!-ölelték meg egymást.
-Mikor indulsz?-kérdezte tőle.
-Nem sokára.
~ Lily Smith szemszöge ~
Még 10 percünk volt és indult a gép. Könnyeim már folytak, mint egy patak. Nem tudtam visszatartani. Mikor már könnyes búcsút vetettem két legjobb barátomtól, szemem megakadt egy személyen. Kitől még jobban sirni kezdtem. Közelebb volt és csak megállt, mint egy szobor. Könnyei összegyűltek szeme sarkában, amit próbált visszatartani.
-Ilyen egyszerű lenne az egész? Csak így elmész? Itt hagysz?
-Harry, sajnálom!-öleltem meg, mire ő is szorosan megölelt.
-Akik a Barcelonai gépre várnak 5 percük van a felszállásig! Ismétlem 5 perc van a felszállásig-szólalt meg ismét a hang.
-Lily, kérlek ne...
-Sajnálom, Harry!
-Lily, gyere-szólt Demi.
-Jövök, 1 perc-szóltam oda.
Még 2-3-szor megöleltem Lola-t és Erik-et. Majd Harry felé fordultam.
-Még hogyha köztünk vége is van, tudd, hogy mindég szeretni foglak!
-Most még szakítasz is velem?-pördült le arcán egy könny.
-Sajnálom!-megöleltem és adtam neki a most már tényleg utolsó csókot és elfordultam és lassan a testvérem felé kezdtem menni.
-Ne hagyj itt!-hallottam, ahogy Harry ordított utánam, tisztára más volt a hangja, csak a szomorúságot hallottam hangjában, de továbbmentem...
