10.fejezet-Sajnálom...:'(

                                                  

'Mikor hazaértem, boldog Demi-t tekintettem a szobában a zenét hallgatva.
-Na mi van? Kukac mászott a seggedbe, vagy mi?-viccelődtem.
-Lilly, nem megyek vissza....'

Ezt mikor meghallottam a nyakába ugrottam! El sem hiszem, hogy itt marad velem. Szorosan ölelgettem, még valaki nem kopogott az ajtón. Odamentem és kinyitottam. Lola jött.
-Sziaa!-köszöntem vidáman és őt is szorosan megöleltem.
-Szia! Lilly, tudod megbeszéltük, hogy holnap csajos nap lesz-húzta félre a száját.
-Igen! Ééés?-húztam el az é-betűt kíváncsian.
-Nem birok veled lenni, mert..mert..-dadogott.
-Kinyögöd már végre?-néztem rá idegesen.
-Mert...tanulnom kell..-vágta rá, de láttam rajta, hogy valamit titkol.
-Nyári szünidőben?-nevettem.
-Ja!-mondta, erre el is ment.
Felhúzott szemöldökkel figyeltem, mikor eltűnt, bementem. Most meg ennek mi baja? Majd csak kiderítem. Visszamentem lánytestvéremhez, aki épp a konyhában meleg szendvicseket készített.
-Ki volt az?-mosolygott, majd a szendvicseket betette a sütőbe.
-Csak Lola-mondtam.
Demi csak vállat vont, majd a szendvicseket figyelgette.Mikor kész lett, megvacsoráztunk. Igaz, már késő volt, mivel nem is figyeltük az órát, elég gyorsan elmúlt ez a nap.Elmentem letussolni, és gyors ágyba bújtam.
                                                                 

                                                                           ***

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. A nap sugarai megvilágították minden egyes porcikám. Vidáman felültem az ágyba és kinyújtózkodtam.Finom illatokat éreztem a konyhából, letettem lábaim a földre és felvettem kényelmes kis szoba papucsom. Lassan kicsusszogtam a konyhába, ahol épp Demi reggelit készitett. Leültem az asztalhoz, és megint nyújtózkodni kezdtem.
-Jó reggelt, Törpilla-mosolygott Demi-jól aludtál?
-Ahham...-közben ásítottam egyet.
-Akkor jó!-mosolygott, és a kaját az asztalra tette.
-Bocsi, de én megyek!-mondta, közben már a cipőjét húzta.
-De hova?-néztem rá.
-Valahova-kacsintott, és egy szempillantás alatt eltűnt.
Megreggeliztem és elmosogattam. Felhívtam Harry-t és megbeszéltem vele, hogy ma menjünk sétálni. Ha már Lola-nak 'tanulnia kell'. Fél óra alatt elkészültem és elmentem a megbeszélt helyre, ahol találkozom Harry-vel.Mikor megérkezett és csókkal köszöntöttük egymást. Összekulcsoltuk kezünket, és elindultunk. Elég sokat sétáltunk, majd egy PÁÁÁR boltnál meg is álltunk, mivel rájöttem, hogy a vásárlás nem is olyan rossz dolog. Ismét mondom, vetem egy PÁÁÁR cuccot, és azután tovább sétáltunk. Elég jól éreztem magam Harry-vel. Életem legjobb napja.Remélem semmi sem fogja elronta...
Mi a fene?! Most ez komoly?? Nem hiszem el, Lola ott nevet az egyik 'legnagyobb ellenségemmel'! Ezért akasztott engem le? Hogy ezzel az izével legyen? Hogy tehette ezt?...Visszatérve a 'legnagyobb ellenségemre'...Ő a suli 'Hercegnője'. Stefanie Gillan.
Rögtön odamentem hozzá, és ordítozni kezdtem.
-Tanulni, mi?-kérdeztem idegesen.
-Lilly?! Mit keresel te itt?
-Inkább ezt én kérdezem-kiáltottam tovább-hogy tehetted ezt?-könnyeim hullni kezdtek.
-Lilly...
-Tudod mit?...Hadjál békén-mondtam és elrohantam.Meglehet durva voltam hozzá, de a szemembe hazudott. Sirva szaladtam hazáig, és gyors berohantam. Becsuktam az ajtót, és zokogva nekidőltem az ajtónak, közben lassan le is guggoltam. Harry idegesen kopogott, hogy engedjem be. Sírós szemmel felkeltem és kinyitottam neki. Nyakába borultam, és szorosan megöleltem....Meglehet, hogy elég gyorsan felkapom a vizet? Igaz, én is bevallom, hogy elég gyorsan mérges leszek, még egy legkisebb dolgon is. Harry-vel leültünk a kanapéra, fejem rátettem mellkasára, ő pedig a karomat simogatta.
-Nyugi, nem nagy dolog-mosolygott.
-Tudom, de hazudott nekem-ültem fel-miért nem mondta el, bár akkor most ez nem lett volna..
-Igaz..-húzta félre a száját-na de, Kicsim, én megyek-egy puszit nyomott ajkaimra, és kikísértem.
Felmentem a fürdőbe, tükör elé álltam és megtöröltem könnyeim.

Végre észhez kaptam és elővettem a mobilom. A sok telefon szám közt megkerestem Lola-t. Fülemhez tettem és reménykedve vártam, hogy felvegye. Pár csörgés után fel is vette, nem is szólalt, és én már belekezdtem a mondani valómba.
-Szia! Hülye voltam, nem tudtam magam visszatartani!-sóhajtottam-Sajnálom...


Hello! :) Ahogy lássátok, itt Lilly bocsánatot kér Lola-tól, mert megbánta azt amit mondott! :') És Lilly sosem szeretné, ha vége lenne a barátságuknak! :)) Lola, kérlek bocsáss meg! :'(

10comment :) köszönöm ♥ Sok-sok puszii :* Nati.