~ 16.fejezet ~

Halii:3
Bocsi a késésért :// utálom mikor bocsánatot kell kérnem:D
Mindig kések az új fejezettel! :( Sajnálom!♥
Ja és remélem nem baj, hogy előre tekertem az időt! :// :) ♥
Pusziii♥

* 2 hónappal később *

~ Lily Smith szemszöge ~

-Istenem, gyerekek ne szaladgáljatok!
-De Lily, unatkozunk-jött oda Jane.
-Na, akkor gyertek ide-mondtam mosolyogva.
Az összes gyerek odagyűlt körém és mesélni kezdtem nekik.Habár nem nem valami sok jutott eszembe, de amikor ötletet kaptam,szerelmes story-t meséltem nekik. Mivel fiúk is voltak beletettem sárkányokat, kalózokat, vámpírokat stb. Csak, hogy érdekessé tegyem a mesét.
-És éltek boldogan még sok-sok évig.-mondtam ki az utolsó szavakat mosolyogva.
-Hát persze...hát vámpírok!-mondta teli szájjal Robert.
Ezek a kis törpikék, hogy emlékeztetnek a fiúkra...főleg Robi...csak zabál, mint Niall.
De azért imádom a gyerekeket. Azért is vállaltam el ezt a munkát. Ja igen, nem is említettem. Egyik fővezér vagyok a táborokban. Ezért én töltöm a több időt a gyerekekkel. 
-He, Lily!-ölelt meg hátulról Luke, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Luke!-fordultam meg, majd megöleltem.
Közeledett, hogy megcsókoljon, de én mosolyogva eltoltam.
-A-a...nem a gyerekek előtt!-mondtam.
-Na jó!-mondta szomorúan, és olyan arcot vágott, mint egy 5 éves.
-Te kis cuki!-nyomtam arcára egy puszit.
Megfogtam kezét és húzni kezdtem a gyerekek felé. Megálltunk, és néztük, ahogy szaladgálnak a nagy udvarban. Olyan élvezet látni, hogy egy gyerek boldog. Ez a másik, hogy táborban dolgozom. Nagyon szeretem a gyerekeket. Ha látom, hogy egy gyerek boldog, nekem is mosoly kerül az arcomra.
-Gyerekek, uzsonna!-kiabáltam, mire az összes gyerek a konyhába futott.
 -Na, most magunk vagyunk!-fordult felém huncut mosollyal Luke.
-Tee..-nevettem fel, majd megcsókoltam.
-Végree!-mondta mosolyogva.
-Nem először csókoltalak meg már..-mosolyogtam.
-Tudom, de ma meg kellett várjam egész az uzsonnát, hogy egy csókot is kapjak.
Erre csak mosolyogni tudtam. Szerencse, hogy Luke is itt van nekem, hogy segítsen a gyerekekkel, emígy nehéz lenne magam. Luke-ot itt ismertem meg. Mikor megismertem, többet találkoztunk meg minden és valahogy összejöttünk. Harry...hát Harry. 
Nem tartsuk a kapcsolatot többet. Vagyis Harry nekem minden nap ír, de sosem írok neki vissza. Nem az, hogy nem merek, hanem nem akarok...
Félek nehogy Luke-nak valami baja essen...Harry miatt...
-Hát min gondolkodtál te így el?-puszilta meg nyakam Luke.
-Jaa...sehol-mosolyogtam.
-Itt a nap vége-mondta fáradtan Luke.
-Hát igen. A gyerekek már elaludtak?
-Aham. Túl fáradtak már ma.
 -Én is.
-Megyünk hozzám?-kérdezte kedvesen Luke.
-Hát ha már Demi vigyáz a gyerekekre este, akkor lehet-mondtam.

***

Luke után én is elmentem letussolni. Kivettem a törölközőt a fehérneműm, amit mindig itt hagyok Luke-nal minden esetre, ha itt alszom és a pizsamám a szekrényből, ami valójában Luke egyik felsője. Levetkőztem és gyors lezuhanyoztam, hajat mostam. Szárazra töröltem bőröm, majd felöltöztem. Vizes hajam egy törölközőbe tekertem és kimentem a fürdőből. Luke már az ágyban várt. Nem rosszra gondolok...
-Készen vagy?-mosolygott.
-Igen!-bólintottam.
 -A hajad nem szárítod meg?
-Amm..de.
Gyors bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Miután kész voltam, megfésülködtem és fogat mostam. Befeküdtem Luke mellé és hátat fordítottam neki. Ő pedig hátulról átölelt. Mindig így alszunk. Sajnos, ez mind csak Harry-re tud emlékeztetni...

***

Reggel a nap sütésére ébredtem, madarak csiripelésére és arra, hogy Luke nincs mellettem. Felültem az ágyban, nekidőltem az ágytámlájának és megdörzsöltem a szemem. A mobilomért nyúltam az éjjeli szekrényhez, majd elvettem a mobilom. 9:33 van. Jesszusom, elkéstük a reggelit a táborban. Gyors tárcsáztam Luke számát, hogy megkérdezzem hol van, de a mobilja a párnája alatt csergett. Ezek szerint itt van a házban. Felkeltem, felvettem a papucsom és észrevettem egy kis lapot a földön, amin egy szív van. Mikor felvettem, elmosolyodtam. Kimentem a folyosóra, ott is találtam egy lapot, amin szintén szív volt. Mikor a lépcsőn mentem le akkor a korlátra voltak végig ragasztgatva szívet, amit szerintem követni kellett. Kíváncsian futottam le a lépcsőn, majd megálltam a konyha előtt, ahol Luke-ot tekintettem reggelit készíteni. Háttal volt nekem, ezért nem vette észre, hogy a háta mögött figyelem. Mosolyogva nekidőltem az ajtófélfának és figyeltem a cuki fejét. Dudologva csinálta a kaját. Én csak végig mosolyogtam rajta..annyira cuki! Mikor a kaját tette le az asztalra, észrevett.
-Jó reggelt, édes!-jött oda, majd egy puszit lehelt homlokomra.
-Szia! Ilyen aranyos vagy, te gyerek?-nevettem.
-Hát látod?-mosolygott.-Pirítós és kávé...csak magának, hölgyem!
-Ohh, köszönöm!-mosolyogtam.
Odament és kihúzta nekem a székem én pedig leültem, majd betolta a széket. 
-Mmm..ez nagyon finom-kóstoltam meg a pirítóst.
-Jó étvágyat!-mondta kedvesen.
-Te nem eszel? És amúgy nem késtünk már rég el a táborba?
-Nem vagyok éhes. Kértem Demi-től szabad napot, hogy csak kettesben lehessünk-jelent meg egy huncut mosoly az arcán.
-Király!-mosolyogtam-mit csinálunk majd?
-Majd meglátod..-kacsintott.
Miután reggeliztem, elmosogattunk és felöltöztünk. 
-Hova megyünk? Elmondod már?-türelmetlenkedtem.
-Meglepi!-mosolygott.